Most péntektől vasárnapig (aug. 22-24) ismét megnyitja kapuit az Arcus Temporum művészeti fesztivál. Az Apátság által életre hívott rendezvénysorozat ezúttal is színes palettát kínál: remek zenészeket, kiváló programokat, napjaink legnagyszerűbb hazai és külföldi művészeit. Kedvcsinálónak olvassák Varga Mátyás fesztiváligazgató beharangozóját.

„Ötödször

Öt év egy fesztivál életében akár ünneplésre is okot adhatna. Különösen, ha tudatára ébredünk, hogy lassan nemcsak a külső, hanem a belső időívek is feszülni kezdenek.

Öt év ugyanakkor még jól belátható idő: látjuk, mit csináltunk jól, vagy mit lehetett volna jobban. Egyszerre érezzük, hogy valamit megteremtettünk, és hogy még sok ötletünk, elképzelésünk van, amelyek megvalósításra várnak...

Az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál leginkább talán kitartó bátorságára büszke: hogy nem egyszerűen helyszínt, hanem atmoszférát teremtett ahhoz, hogy a zene, színház, képzőművészet, 2008-tól pedig már a film is közel kerüljön mindazokhoz, akik nem egyszerűen ismerni és/vagy csodálni, hanem érezni, belakni, s hosszabb-rövidebb időre életük részévé szeretnék tenni a művészetet. Akik pedig már évről évre augusztus végén Pannonhalmára jönnek – valószínűleg öntudatlanul is – egyfajta sajátos „lelkigyakorlat” résztvevőivé válnak.

Az orosz-tatár Sofia Gubaidulina, az olasz Salvatore Sciarrino, az ukrán Valentin Silvestrov, idén pedig a dán Bent Sørensen zenéje, vagy mindazok a koncertek, színházi előadások, képzőművészeti alkotások, amelyeknek minden évben befogadói lehetünk, nemcsak kitekintést nyújtanak, hogy merre tart napjainkban a művészet, mi foglalkoztatja az alkotókat, milyen nyelven beszélnek, hanem a múlttal és a különféle művészeti ágakkal folytatott párbeszédbe óhatatlanul mi magunk is bevonódunk. És mintha éppen ez lenne egyik legfontosabb tulajdonsága ennek a fesztiválnak: nem lehet kívül maradni. Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindennek, ami itt elhangzik, megjelenik, maradéktalanul tetszenie kell, pusztán annyit: természetesnek kell vennünk az elemi kihívást, hogy a megszólalónak értelmet tulajdonítunk, önmagunkat pedig nem mentjük fel a megértés feladata és erőfesztítése alól. Ehhez van szükség talán arra a sajátos atmoszférára, amelyet egy bencés monostor szellemi-spirituális légköre erősíteni tud. Mert éppen a szerzetesi hagyomány „stabilitas” fogalma írja le: „egyhelyben maradni” sok szempontból azzal a vággyal való szembeszegülés, hogy mindig máshol keressük és találjuk meg – ugyanazt. Maradni és közel menni igen sokszor nagyobb út, mint gondolnánk: bátorság és az előítéletektől való megszabadulás. Erre tanítanak bennünket az alkotók, az előadók – és résztvevőként erre tanítjuk mi is egymást.

A „stabilitas” dinamizmusa sem a szervezőt, sem a befogadót nem menti fel a kísérletezés, az újat-próbálás kalandja alól. Sokan úgy látják, hogy a pannonhalmi fesztiválok évről-évre mindig mások, de mégis van bennük valami, ami állandó, ami „stabil”. Idén Bent Sørensen zenéje mellett Csajkovszkij – reményeink szerint egy kevéssé ismert Csajkovszkij – muzsikája alkotja a klasszikus zenei időívet. Éjszakai jazz-koncertünkön pedig a kiváló gitárost, Snétberger Ferencet hallhatjuk. Színházi programunk keretében Frenák Pál francia-magyar együttesének új darabja (InTimE) kerül bemutatásra. Idei műsorunkba fokozottan integráltuk a Főapátság 2008-as időszakos kiállítását (Az ikontól az installációig), amely több szálon is kapcsolódik a fesztivál tematikájához. Emellett azonban új elemként – az intermédia művészet izgalmas példájaként – jelenik meg az Élőkép Társulat különleges éjszakai „kiállítása” (Végtelen). Idén a műfajok további bővítésére is kísérletet teszünk: négy magyar alkotó (Mészáros Péter, Iványi Marcell, Nemes Jeles László, Kenyeres Bálint) rövidfilmjét hívtuk meg a fesztiválra, amelyek szinte ismeretlenek a hazai közönség számára, bár kettő közülük Cannes-ban Arany Pálma-díjat kapott. Ezeket a filmeket félnapos váltásban folyamatosan vetítjük a Millenniumi Emlékműben.

Az idei év újdonságai közé tartozik még a pozsonyi Konvergencie kamarazenei fesztivállal való művészeti együttműködés elindítása is. Ennek jegyében a hazai művészek mellett nemcsak a neves norvég Cikada Ensemble tagjait, hanem kiváló szlovák és cseh zenészeket is hallhatunk az idei Arcus Temporumon.

Fesztiválunk 2008-ban jelentős támogatásban részesült az Oktatási és Kulturális Minisztérium által meghirdetett Reneszánsz Év keretében. Programjaink közül a reneszánsz korhoz és művészethez legszorosabban Az ikontól az installációig kiállítás helyspecifikus installációja kapcsolódik (amely a Pannonhalmán őrzött Mátyás-kehely másolatára épül), szellemileg azonban szinte az összes koncert, kiállítás, előadás, vetítés azt szolgálja, hogy a változó kulturális, vallási, politikai körülmények között ismét rátaláljunk az emberre. A művészet segítségét hívjuk, hogy őszintén szembenézhessünk, és hogy az őszinteség erejéből újjászülethessünk.

Az idei Arcus Temporum fesztivál a Kultúrák közötti párbeszéd európai éve 2008. eseménysorozat része is.”

A fesztivál részletes programját, valamint a jegyárakat megtalálják a www.arcustemporum.hu oldalon. Aki kíváncsi egy rövid élménybeszámolóra a tavalyi fesztiválról, itt találja a Magyar Narancs interjúját Varga Mátyás szerzetessel, az Arcus Temporum igazgatójával: http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=15209.