A pannonhalmi Szent László napi főzőverseny évről-évre, immár hatodik alkalommal segíti a helyi szegény sorsú gyerekek nyári táborozást. A segíteni akarás sokakat megmozgat, valóságos tömeg verődött össze a Majális téren. Az ötvenhárom induló kondérjában igazi különlegességek főttek: a strucctól kezdve a fácánon át a meggyboros vaddisznóig.

A legenda szerint Szent László királyunk és serege a csaták fáradalmaitól meggyötörten, éhesen vadászatra kényszerült. Nyilaik célpontja az erdő nagyvadai voltak; szarvas- és marhacsordák estek áldozatul a sereg éhségének. A pannonhalmi Szent László napnak is ez az apropója, a Pándzsa Klub főzőversenyt szervezett a gyakorlott és gyakorlatlan kuktáknak. Siska Sándor szervező elmondta, a főzőverseny nemes célt szolgál, a pannonhalmi nehézsorsú gyermekek javára gyűjtöttek, az ő táboroztatásukat finanszírozzák évről-évre a befolyt összeggel. A szervezőknek egyetlen kikötésük volt csupán: a bográcsokban csak vadételek rotyoghattak.

Szarvaspörkölt - tízévesen
A verseny valóban színes képet festett: akadtak fiatalok, idősek, gyakorlott háziasszonyok, vállalkozó kedvű férfiak...
A pannonhalmi Majális téren meglepően fiatal szakácsokba is botlottak az arra járók. A mindössze tízéves Szalay Milán például egyes-egyedül indult, a bográcsában mustáros szarvasragu rotyogott. Milánnak nem ez az első megmérettetése: a balatonakali főzőversenyen a képzeletbeli dobogó harmadik fokára állhatott birkapörköltjével. Arra a legbüszkébb, hogy felnőttek között indult és így érte el a harmadik helyezést.
Nem ő az egyetlen fiatal induló a mezőnyben: a szomszéd bográcsban főtt fácánlevest Nagy-testvérek készítették, a szintén tízéves Márton, és a tizenkét éves Mercédesz. Őket még a szüleik sem kísérték el a megmérettetésre, csak később érkeztek. A testvérek egyébként recept alapján főztek, a kóstolók szerint meglepően finomat.

Messziről jött ember azt főz, amit akar
A verseny a kezdetekben pár fővel számolt csupán, a mostani hatodik alkalommal szinte mozdulni sem lehetett. A helyiek mellett a tunyogmatolcsi csapat is tiszteletét tette, a kis település 470 kilométerre található Pannonhalmától. „Az Audiban dolgoztam öt évig, sok barátot szereztem ez idő alatt. Ugyan hazaköltöztem, de tartom velük a kapcsolatot, így hallottuk hírét a versenynek." - kezdi Kovács Szabolcs. Már rutinosnak számít a tunyogmatolcsi csapat, a debreceni főzőversenyen második helyezést értek el őzpörköltjükkel. A Szent László napi főzésre vadmalacból készült töltött káposztával neveztek. A főszakácsok, Kovács Edina, és Szabó Dávid Ágnes szerint erre az ételre tipikusan illik az „ahány ház, annyi szokás", nincs két egyforma recept.

Strucc a fazékban
A különcök között helyet kap Péter Zsolt és csapata is, az ő kondérjukban strucchús fortyogott. „Próbáltuk pikánssá tenni, tettünk bele áfonyát, almát is. A struccnak tulajdonképpen olyan az íze, mint a marhának, csak másképp kell fűszerezni." Arra a kérdésre viszont, hogy mégis milyen fűszerezést igényel a strucc, nem kaptunk választ, csak egy cinkos mosolyt: a fűszerkeverék receptje ugyanis hétpecsétes titok.

Jöttek a mentők is
A versenyen a mentők is megjelentek, természetesen senki nem kapott ételmérgezést, ők is megmérettették magukat. Nem most indultak itt először, 2006-ban harmadikak lettek. A csapat egy budai mentőállomásból verbuválódott, a pannonhalmi kötődés egy valaha itt élt kollégájuknak köszönhető. A séf; Ötvös Péter - vagy ahogy a kollegák hívják Csöpi bá - szerint nem okozott gondot nekik a főzés, hiszen csapatmunka ez is, mint a munkájuk, így az erdei gombás vadtokány currys rizzsel nem jelentett különösebb problémát.

Részeges vaddisznó
A zsűri az egyediséget is díjazta, talán ennek köszönhető az örökös induló, a tavalyi második helyezett; Borbély Csaba főztje. Ő meggyborban főtt vaddisznót készített, valamint gombás, szalonnás, - ahogy Csaba nevezi - „diétás szarvaspörköltet". Előbbi egyébként nagyon sikeres a szemlélődök körében, mindenki erre feni a fogát. A csapat több generációt ölelt fel, a nagyszülőktől az unokákig mindenki tiszteletét tette.

A zsűri szemével
Az ételeknek nyolc kritériumnak kellett megfelelni: a szín, a zamat, az állag, a fűszerezés, a hús puhasága, a szaft tartalma, és kivitelezés sem elhanyagolható.
A szokásos „nehéz a döntés, mert az ételek egytől-egyig finomak„ - ami minden bizonnyal így is volt - válasz helyett Száraz Lajos zsűritag összefoglalta a versenyt. „Az évek során változtak az ételek, a klasszikus, nehéz, szaftos pörköltek mellett, itt is felütötte fejét a reformvonal. Sokan a könnyedebb ízeket kedvelik, ők előnyben részesítették soványabb húsokat, több zöldséget használtak. A zöldfűszerek is helyet kaptak, a lestyán, a zsálya, a kakukkfű nagy népszerűségnek örvendett. Olyannyira, hogy akadt olyan versenyző is, aki cserépben hozta magával a fűszereket."