Elment egy jóbarát.

Vannak, akikről azt hisszük örökké élnek. Mások magukról hiszik mindezt. 
Mindkét gondolat az elmúlás el nem fogadásából táplálkozik. Nem akarjuk, hogy magunk mögött hagyjunk valamit, ami lehetett jó is, de még a rosszhoz is inkább ragaszkodunk, mintsem az elmúlást érezzük magunkénak.
Pedig minden elmúlik, ami e világi. Semmit nem viszünk magunkkal.
De vannak dolgok, amelyek kézzel nem foghatóak, mégis értékesebbek minden gyűjtött kincsnél, vagyonnál.
Ilyen a közösséghez tartozás is. Ide kell sorolni a baráti viszonyokat. A jóbaráti kapcsolatokat.

Vannak helyzetek, amikor a szó kevés...
Ha elborzadok, földbe gyökerezik a lábam, amikor meghallom a hírt, hogy valaki nincs többé, akit ismertem, ha nem találom a szavakat, amikor ki szeretném fejezni mit érzek, amikor ürességet tapasztalok a körülöttem lévő térben, akkor tudhatom, hogy  jóbarát, aki átköltözött.

Volt egy közösség, amely túlélte önmagát. Önszerveződött. Ez erősebb köteléket képezett a tagok között, mint minden más hivatalos elvárás. Szeretet és együvé tartozás, hagyományápoláson alapuló értékteremtés volt a sokat emlegetett kapocs a barátokká vált tagok között. De több volt ez, mint megfogalmazható rendszer. Voltak személyiségek, akik azzal teremtettek zsinórmértéket, azzal csináltak különöset, hogy önmaguk voltak. Mindazonáltal ez több volt, mint ami tanulható és mesterkélten követhető.
Szabó József barátunkat az Ő tiszta, őszinte személyisége, kedves, megértő, nyugodt hangú habitusa egy közel negyven éve létező közösség felejthetetlen alakjává varázsolta.  Sokan nem tudják, hogy egy-egy jókor jött gondolata mily mérhetetlen segítség volt, mennyire meghatározta e közösség életét, jelenét, jövőjét és elfogadottságát.
Kedves Józsi! Megfogadtuk minden bölcs tanácsodat. Örültünk, büszkék voltunk Rád és arra, hogy egyugyanazon közösségbe tartozhattunk. Egyetlen szó vagy mondat, a jellegzetes fejbiccentéssel elég volt, hogy megértsük mindazt, amit Te is úgy kaptál, és nekünk át akartál adni.
Ma már nem csak egy tovafutó patak az, ami a Te segítségeddel is megvalósult. Hiányozni fogsz a Legények közül. Emlékszel? Mi voltunk a legvidámabbak. Volt, amit mi tudtunk a legjobban. De volt, amit csak mi tudtunk. Ennek titkát még ma sem fejtették meg. 
És tudjuk, hogy most Te is mosolyogsz…, mert Te tudod. Most már tudod. 
Köszönjük, hogy ismerhettünk és barátunknak tudhattunk. Mi nem csak hisszük, de tudjuk is, hogy emlékünkben örökké élni fogsz.
Táncold ki nekünk a legjobb helyeket!
Isten Veled!